A koronavírus mindennapjaink része lett. Kihat az életünkre, családi, baráti, szakmai és üzleti kapcsolatainkra. Egészségünk mellett viszont a gazdaságunkat, illetve vállalkozóinkat is fenyegeti a kór. A bizonytalanság általában kétségbeesett megoldásokat eredményez. Nincs ez másképp most sem, hiszen egyre csak szaporodnak az esetek, amikor a vállalatok próbálják menteni a menthetőt és felkészülni a szűkösebb időkre. Egyre csak gyarapodnak az esetek, amikor azzal keresnek meg ügyfelek (vállalkozók és alkalmazottak egyaránt), hogy mitévők legyenek, mert úgy néz ki, hogy a koronavírus miatt elbocsátásokra lesz szükség.
Vegyük a dolog jogi oldalát. A munkaviszonyt és az ebből adódó jogeseteket a Munkatörvénykönyv szabályozza. Az idézett jogszabály 142 §-a szabályozza a munkáltató oldalán felmerült akadályoztatást. A koronavírus miatt elrendelt teljes vagy részleges zárva tartás ugyanis ebbe a jogi kategóriába esik. Ebben az esetben, ha az alkalmazott nem végezhetett munkát, az átlagkeresete szintjét elérő bérpótlékra volt jogosult. A legújabb törvénymódosítás értelmében ez most 80%-ra csökkent, viszont a minimálbér értéke alá nem mehet. Lefordítva emészthetőbb nyelvre, a „koronavírusos” zárva tartás vagy korlátozás ideje alatt is jár az alkalmazottnak a havi átlagfizetés 80%-a.
A gyakorlatban ennek így kellene kinéznie: annak ellenére, hogy a munkahely zárva tart (vagy korlátozásokkal működik), a havi átlagfizetés 80%-át ki kellene fizetni. Majd a munkáltató igényelheti az államtól ennek átfizetését. (Bővebben: „Az első segélycsomag” és „A harmadik segélycsomag”)
A koronavírus tehát nem elbocsátási ok. Az ebből adódó elbocsátások jogilag minimum kifogásolhatók, vagy jogellenesek. A munkáltató továbbá nem kötelezheti az alkalmazottat egyik napról a másikra, hogy merítse ki az összes szabadságát. A legújabb törvénymódosítás viszont a rendkívüli állapot idejére 14 napról 7 napra rövidíti az értesítési határidőt, tehát a szabadság kiadásáról a munkáltatónak legalább 7 nappal annak esedékessége előtt értesítenie kell a munkavállalót (ki nem merített szabadság esetén legalább 2 nappal annak esedékessége előtt). Az alkalmazottat viszont továbbra sem lehet kényszeríteni vagy arra ösztönözni, hogy írassa ki magát betegállományba.
A lényeg a nyugalom megőrzése. Az alkalmazott nyugodt lehet, hiszen joga van a fizetésére és a munkáltató is, mert át lesz neki fizetve ez a veszteség. Egyelőre ez a megoldás a jelen kedvezőtlen helyzetére. Reméljük egyre többen alkalmazzák majd és együtt túlvészeljük ezt az időszakot. Ez csak úgy sikerülhet, ha alkalmazott és munkáltató egymást segíti, ahogy tudja.
Kívánok mindenkinek jó egészséget!
JUDr. Nagy Dávid, LL.M.
(A cikk nem minősül jogi tanácsadásnak. A cikkben megjelenő információk nem helyettesítik a személyes jogi tanácsadást, továbbá nem szolgálhatnak jogi tanácsadás alapjául.)
