Civilizációnkban akkor kezdődött el az igazi fejlődés, amikor távoli elődeink a vadászó gyűjtögető életmódról áttértek a földművelő, gazdálkodó életmódra. Hiszen táplálékként nem csak az szolgált, amit éppen találtak, vagy elejtettek. A megtermelt, majd betakarított gabona, gyümölcs vagy zöldség nem csak a pillanatnyi éhségüket enyhítette, de maradék is akadt bőven, amit elraktározva, félre téve később is csillapítani tudták étvágyukat. Mindezt akár télen vagy ínséges időkben! Nem beszélve arról, hogy a mindennapok többé már nem csak az állandó élelem hajszolásáról szóltak – volt idő fejszét élezni is, gondolkodni a világ dolgairól, próbálni megérteni a természet rendjét, megkönnyítve életüket, fejlesztve szerszámaikat. Az élet így egyszerűbb és nyugodtabb lett, megnyugtató ugyanis az, ha tudjuk, nem csak a puszta fennmaradás a mindennapok feladata, hiszen van még elemózsia eltéve.
A középkorban az egyszerű parasztember is tudta, nemcsak magának kell termelnie, hanem tizedet kell adnia a földesúrnak is. Ezért raktározott, ha többet adott a föld, ha pedig nem volt mit tenni éppen a földeken, akkor alkotott, faragott, varrt, kézműveskedett, majd ezekkel a termékekkel kereskedett a piacon.
Mikor az iparosodás elkezdődött a 19. században, az egyszerű parasztembert bekebelezte a gyár.
Az iparmágnás a gyári munkást bár megfizette, de csak annyit adott fizetségként, hogy el ne menjen az alkalmazott. Természetesen ugyanakkor az alkalmazott is „megtanult” pont annyit termelni, hogy el ne küldjék.
Ezzel az alkalmazotti élet kinevelte a társadalmunkból azt, hogy tartalékokat halmozzunk fel! Függővé tette az egyént a bérétől, a fizetés, mint egy havi vagy heti adag drogként érkezett. Napjainkban sajnos egyre több munkahely napi bérezéssel működik, ami talán a legrosszabb és legrombolóbb hatással bír a társadalmunkra.
A mai vállalkozók legtöbbje olyan családban szocializálódott, ahol a fenti alkalmazotti minta biztosította a szülők megélhetését. Tehát nem ritka az a vállalkozás, ahol kevés, vagy talán egyáltalán nincsenek tartalékok! Ez sajnos a pandémia alatt sok vállalkozásban megmutatta káros következményeit. A nagyobb baj viszont az, amikor sem a vállalkozásban nincsenek tartalékok, sem pedig a vállalkozó magán szférájában, családjában. Ha bezár egy üzlet, korántsem akkora tragédia, mint amikor egy család eladósodik!
Amikor egy vállalkozásban vannak megfelelő tartalékok és likvid eszközök, lehetőség van a „fejsze élezésére” is. Mivel nem kell minden egyes nap a fennmaradásért küzdeni, lehetőség nyílik fejlesztések megvalósítására, kockázatvállalásra, a tudás és technológiák fejlesztésére. Ha pedig beüt bármilyen krízis, lehet az gazdasági vagy akár egy pandémia, a tartalékoknak köszönhetően van miből ezt az időszakot átvészelni.
Ugyanez a helyzet a családi életben is. Amennyiben az megfelelően harmonikus, úgy megfelelő hátteret biztosít a vállalkozó munkájához! Az egyén sok vállalkozás alapja, az egyén pedig sérülékeny! Megbetegedhet, lesérülhet. Az ilyen nem aktív időszakban jó, ha van likvid tartalék, van elérhető pénzügyi forrás, mely a mihamarabbi felépülést teszi lehetővé.
Tisztelt vállalkozó, kérlek vedd számba, gyarapítsd, halmozd a tartalékaidat! Ha pedig még nincs megfelelő, kezdj el tartalékot képezni! Nagyon fontos – ha nem tudod hogyan képezd hatékonyan, ne félj segítséget kérni!
Ajánlott irodalom:
Babilon leggazdagabb embere
Viola Tibor
